Luca!!! zseniális az írásod..kicsit tulzó kicsit cinikus, de rohadt joo, teljes waldorf feeling!!!!!!

Anna: mit írt gazsi??

ááá tanulnom kéne..mert nem tudom a törit!!!!:(

Ma nagyon korán kellett kelnem. Legalábbis nagyon korainak tűnt nekem a reggel 7 óra, mert mikor széthúztam a szobám függönyét, ugyanolyan sötét volt, mint annak előtte. Félálomban számolgattam a csillagokat az égen, majd néhány perc múlva már a kocsiban ültem. Kicsit olyan volt, mintha evakuáltak volna minket valami vészhelyzet miatt az éjszaka közepén. Nagyon álmos voltam, az ablaknak dőlve elaludtam, de rögtön kelnem is kellett, mert már gurult be az autó az iskola parkolójába. Kiszálltam. Immár nem teljes sötétség, hanem derengő, hűvös szürkeség vett körül. Szinte fájt, ahogy megborzongtam a hűvös levegőtől. Bebaktattam az iskolába, ahol már el is kezdődött az óra. Még mindig olyan érzésem volt, mintha hajnali 4 óra lenne, komoly erőfeszítések árán tudtam csak nyitva tartani a szemeimet. Eljött a szünet, és végre a padra zuhanva pihenhettem volna valamicskét, de sajnos meg kellett még írnom a magyar és az angol házimat. Épp szünet végére lettem készen a magyarral, az angolra már nem volt időm. Az álom már kiment a szememből ekkorra, de a fejem nehéz volt, és minden lépés felért egy cooper teszttel. Túléltem a magyar órát... egy árva mondatot sem fogtam fel az egészből. Csak szavak maradtak meg... szótő... dátum... aláírás... mondatrész... alany... kérdőszó... welcome... do-did-done... homework.. hoppá, ez már angol óra, hoppá, a homework. Amit nem fejeztem be. Hazudozás, stb. stb. stb. Csak lenne már vége a napnak. De ekkor jött a tesi óra. Újra be kellett lépni a meleg és büdös épületbe... Cipőt le, átgázolni a mocskon, be az öltözőbe, ahol állt a víz. A zoknim mostmár konkrétan saras volt. Sebaj. Elkezdtem öltözködni, ami felvilágosított afelől, hogy az épület mégsem olyan meleg, inkább hideg, leginkább pedig ITTMEGLEHETFAGYNIBASSZUS hőmérsékletű. Felültem a csapra, hogy ismét meglátogassam a Radiátort, aki jó barátom, mióta beköszöntött az ősz. Jól elbeszélgettem vele, így nem hallottam >>egyes emberek<< áriázását a másik sarokból, más egyes emberek sikoltozását, esetleg nyávogását a szomszédos teremből... Csak aztán beszólt egy kedvesen csengő férfihang az öltözőbe, hogy "Lányok gyertek már, 10 perce megy az óra!" és én még ott ültem átöltözetlenül. Rögvest be a wc-be, pólót le, másik pólót fel (Közben jéggé fagyás, de már megszoktuk...) Rohanás a tesiterembe. Aztán itt elvesztettem a fonalat, csak arra emlékszem, hogy háromízben megfulladtam, egyízben megbotlottam, és többízben hármasikreket szültem, legalábbis ahhoz hasonló fájdalmakat éreztem a hasamban. De aztán újra az öltözőben találtam magam vörös fejjel, valamint lila szájjal és körmökkel. Nna most mondja meg valaki, milyen óra jön..? Végső soron már mindegy volt: Miután feljutottam az osztályunkba vezető lépcsősoron, éreztem, hogy már bármire képes vagyok. Valami ösztön feltámadt bennem, és a szemeimmel az ajtó másik oldalát kezdtem kémlelni... De sehol senki... Aztán egyszercsak bejött a képbe egy kosár tele hangszerekkel, majd egy őrült, szürke hajú ember, és miután becsukta maga mögött az ajtót, ordibálni kezdett, amit senki nem vett észre. Valahogy aztán mégis elcsendesedett a társaság. Tudtam, mi fog jönni: negyvenöt percnyi zavartalan pihenés a könyvtárteremben a gonosz tekintetű könyvtáros nénivel, és egy parasztfurulyával. Az idő gyorsan telt, és máris az osztályban adtuk elő remekül megkomponált 23 másodperces Zaj-Szimfóniánkat. Csodálatos volt. Ezután rohamléptekkel indultunk meg az ebédlő felé, ahova végül "öööhmm.. van valami maradék esetleg..?" felkiáltással oldalagtunk be. Nagyon finom zeller-főzeléket kaptunk, aminél nem tudom, hogy lehet-e rosszabb ételt főzni..? Valahogy sikerült megennem a negyedét. De ez is sok időbe telt. Túlságosan sokba. Kedvenc művészettanárnőm órájáról sikerült 8 perccel elkésnem ötödmagammal, aminek nem örült annyira az említett -számomra igen kedves - nőszemély. Hosszú monológ következett, de tudomis én már, hogy miről...? Ezután harc az ecsetért, a papírért, a celluxért, állványért..! Majd békés, idegtépő képmásolás 60 percen keresztül. Végül egy kis pakolás. Viszlát, viszlát, viszlát, viszlát... Vagy inkább sohaviszontnemlátásra.. Kitörtünk a tempera illatú teremből, és rohantunk ki, ki, a szabadság felé, ahol várt ránk a szürkeség, a fagy, és.. igen.. ez egy vízcsepp volt az orrom hegyére... meg egy újabb.. Szóval az eső is eleredt. Egy nénikét majdnem elütött egy autó a lámpa miatt, ám ezen már csak nevetni tudtunk hajszolt idegállapotunkban. Ebből csak az a sokk billentett ki minket, mikor megláttuk a közeledő 18-as buszt, miközben a lámpánk még mindig nem váltott zöldre. Következett tehát a szokásos busz-elérő kamikaze útra vetődés. De túléltük! És a buszt is elértük, ahol nagyon kellemes volt 3 büdös munkás között megszorulva zötykölődni a kátyútengerben. Az utam a 34-esen folytatódott, ahol a munkásokat felváltotta egy részeg ember, (aki az út háromnegyede alatt nekem támaszkodott, miközben vagy hatszor megkérte a kezemet,) és 2 ideges néni (akiknek már nem jutott hely, így mérgüket a bokámon töltötték ki a szatyraikkal). De aztán könnyes búcsút kellett venem tőlük, mert leszálltam - eggyel a saját megállóm előtt, azt ugyanis felbontották. Frissítő séta következett az esőben, és az akkorra már sötét ég alatt. Mire az utcánkhoz értem, az összes csillag feljött az égre, viszont vígaszdíjképp az összes testrészem megfagyott. Pozitív csalódásként ért azonban, hogy a kapunk nem volt bezárva, és az ajtón is gond nélkül bejutottam.
Az éjszaka békés volt így 5 óra körül, eme gyönyörű nap után jól esett házi feladatot írnom, és készülnöm a pénteki fizika-nagydolgozatra.

Na Zsuzsi, ezt váltotta ki belőlem a hozzászólásod.

szóval akkor ma ugye megyünk szentendrére?!!hétfőn már megyek suliba,zsuzsi neharagudj,hogy miattam el kellett viselned bizonyos lelki megpróbáltatásokat a héten,de hétfőtől minden más lesz!megyek és elintézem aki zaklat téged!!!:)) matekból úgy megfogok bukni,hogy az nem igaz!:((  na mind1.leszarom...soha többé nem akarok iskolába menni,olyan jó gazsival lógni!!!:)) mindjárt október 31!!mindjárt hiperkarma koncert,mindjárt szünet,mindjárt megyünk fehérvárra,mindjárt jó lesz az életünk,mindjárt balaton koncert gödörben és mindjárt november másodika!!tök jó!!ez ilyen rövid kedv csináló program ajánló volt.:)ja zsú!szünetben akkor megyek veled szürkemarhát nézni!!:))most ti matekoztok a suliban,én meg itthon ülök a melegben és kakaót iszok:))nna jó abbahagyom..nem akarom luccc vendégkönyvét teleírni csupa marhasággal...:))akkor este szentendrén találkozunk!!!anna