Forgotten - Elfeledve

Refrén
A tetejétől az aljáig,
Alulról újra fel,
És most a csúcson fejezem be,
A legjavánál,
De közben elfelejtettem, mi volt a közepén.
Messzire kerültem a biztonságtól.
A kép még itt van, az emlék nem hagy el.
De mégis, mire kellene vigyáznom?

Ez a hely olyan sötét. A végét nem is láthatod.
Az égbolton fordított kakas.
Sokkol, hogy semmi sem képes megvédeni.
Az eső cseppenként küldi a döntő problémákat.
Erőszakosan szugerál a hatalom,
Ahogy szorosan zárt szemekkel néz keresztül
A rozsdás, rohadt poron,
Mint a reflektor fénypontja a padlón,
És zúdul a világra a színlelés rozsdája.
A szemek könnyedén kinyílnak,
És sötétség van újra.

Refrén

Kórus
Emlékezetben te meg fogsz találni engem.
Lángoló szemek...
A sötétség szorosan tart engem addig,
Míg felkel a Nap.

Körülöttem minden mozgásban van.
Ordítozás fent és lent,
Mocskolódó megnyilvánulások hallatszanak szüntelenül.
A kerekek körbeforognak.
A múlt alkonya lopódzik,
Utcalámpák, láncszemek, beton.
Egy kis papírdarab lebeg lent az utcán,
Rajta rajzolt képpel, míg el nem viszi a szél.
Az emlékek most olyanok, mint ez a kép volt,
Amikor a papír még nem volt összegyűrve.
Így nem lehet újból tökéletes.

Refrén
Kórus

Most te megszereztél engem, megkaptál tettben,
Hozz vissza gondolatban!
És én elmesélem neked,
Hogyan látom a valóságot rajtad keresztül. (7x)

Kórus
Emlékezetben te meg fogsz találni engem.
Lángoló szemek...
A sötétség szorosan tart engem addig,
Míg felkel a Nap. (2x)