HAGYJATOK BÍZNI!

Jönnek és mennek hatalmak
De legalább mindig jó nagyot buknak
Ölelnek és dobnak az ajkak
De néha a kulcsom jó a kapuknak
De ha nemtalálom meg még a helyem
Attól kard alá zeném, fejem
Nem teszem, hogy elmondjad újra:
"Mi a fasznak élni, ő is megunta?"

"Ember küzdj és bízva bízzál!"
De, ha nem megy legalább engem hagyjál!

Hagyjatok bízni!
Talán, ha küzdök, működik
Hagyjatok bízni!
Különben ezt is elveszik 

LÁSD (Amit neked szántak)!

Nehéz ismét belátnom
Hanyatlik szép világom
Divattá vált a vakság
Újra, pedig ész kell manapság
Hazugsággal irányít
Hatalmat így szilárdít
Magának most a rendszer
Hiába küzdesz úgyis nyer egyszer

Mert egymagadban kevés vagy
Összefogni nem hagy
A félelem, kényelem vágy
De mégsem változol tehát...

Lásd azt, amit neked szántak
(És) tedd azt, amit tőled várnak!
De én nem leszek szabad szolga
A testem megtöröd, a lelkemet Soha

Nem az vagy, amit vettél
Csak egy rabszolga lettél
Akit börtönbe zárnak
És cserébe hasznukra várnak
Nem is számít a részvét
Csak az, hogy győz; A részét
Mutattam csak a vésznek
Oly kevés szerep jut az észnek

Annyi minden veszett el
(Mert) sötét még az ember
Ha rájön, újabb hatalmak
Szakítják szerteszét. De csak...

Lásd azt, amit neked szántak
(És) tedd azt, amit tőled várnak!
De én nem leszek szabad szolga
A testem megtöröd, a lelkemet Soha
 

UTAZÓ

Gyűlölet, vagy imádat
Valaki hallja az imádat
Elveszett egy beteg korban
Szerethetsz-e lenn a porban?
Vagy úgy kell működj, mint a gépek
Érzéstelen mintaképek
Ha szívet látsz azon nyomban
Talán szállhat, ahol dobban

Szerezd meg, ami neked kell
És temesd el, ami beléd ver
A tested meghal napról-napra
De a lelked megvan, harcolj azzal!

Utazó világból jöttél
Reméled, jól döntöttél
Elhagyod a tested ma éjjel
Egy vagyon a lelked a fénnyel

Nem lehet már megmaradni
Nyugodtnak, ahol kezd aratni
A káosz, a terror, hazug szenny
Nem a bejáratnál olcsó a Menny
Hogy túléld, erősnek kell lenned
De kell, hogy legyen lélek benned
Mert ha egyszer bent feladtad
Már meghaltál, csak te nem tudtad

Utazó világból jöttél
Reméled, jól döntöttél
Elhagyod a tested ma éjjel
Egy vagyon a lelked a fénnyel

Ez a boldogságom, ez az óvó kar
Hogy van még aki engem így akar
És a lelkem tükre
Ez a hangos zaj
A szavaim, a szép, a jó, a baj

Majd, ha mennem kell, menjek úgy
Hogy emlékem fenn marad
És mi véget ér: teljes út
Ki fontos, majd megsirat

Tudom azt, mi a dolgom
És lesz is még
Míg örömöt szerez mi bennem ég
Ami jót még adhat
Ez az élet. Én
Kikaparom a Föld e féltekén

Majd, ha mennem kell, menjek úgy
Hogy emlékem fenn marad
És mi véget ér: teljes út
Ki fontos, majd megsirat

A boldogság, a szerelem, a szex és a zene, a
család, buli, barátok, a minden hite
A biztonság, a szeretet, az otthon, a nyerő
ha igazért harcol ész és az erő
Az állatok, a természet, az étel, az ital
Lázadás, és jóért a vihar
Az évszakok, a Nap, a bolygó, az égi és
minden, amiért még érdemes élni...

Majd, ha mennem kell, menjek úgy
Hogy emlékem fenn marad
És mi véget ér: teljes út
Ki fontos, majd megsirat

Gyerünk adj még többet!
Szerintem még bírom
Tovább tart ez majd az égben, síron túl
Nehéz most itt hagynom
Akit nem hagynék el
De, hogy BÍRD, egy másik énem léte kell

Ha túl sok a szemét ebben
A sorsban, szegényebben
Állok, de mégis talpon
Mert szívem ébren tartod

Adj még édes álmokat
És így már nem fojtogat
-Gondolom- csak játék, ha kéjes hangodat
Hallom. Már várom, mit szíved tartogat

Bizalmat csak egyszer
Adok és csak egyszer
Kapok, mégsem kell félnünk érzem, mert
A közöttünk gyúlt szikra
Hatalmas tűz mára
Gyönyörben és mélyben hűség védett vára

Láss úgy, ahogy lettem!
Értsd meg, amit tettem!
Adj meg minden jót nekem!
És én érted ezt mindig megteszem

Adj még édes álmokat
És így már nem fojtogat
-Gondolom- csak játék, ha kéjes hangodat
Hallom. Már várom, mit szíved tartogat 

Megteszed, elveszed
Azt, amit az élet ad neked
De céltalan, hasztalan
Ha úgy éled, hogy vágytalan
Míg tart

Arcodon, fájdalom
Mert boldogságod gát a célodon
Vesztenél, vagy küzdenél
Nem tudod meg, hogy élnél

Neked is tudnod kell, mit ér
Amit eddig megtettél
Neked is tudnod kell, mi az
Amiért élhetnél, míg...
Tart

Tart míg tart,
De neked is tudnod kell, miért élsz
Majd

Neked is tudnod kell, mit ér
Amit eddig megtettél
Neked is tudnod kell, mi az
Amiért élhetnél, míg...
Tart

Tart míg tart,
De neked is tudnod kell, miért élsz
Majd

Elkezdtem, itt vagyok, egy matt helyzetbe zárva
Lelkemben megszorult egy olyan élet vágya
Ahol már csak is azért kell harcolnom,
amiben hiszek. Hidd el Az összes többi élve hat láb mélyre földel

Láttam már annyi tervet,
De nem tudom, mi az ábra
Mert bukás túl sok lett
Ezért nem vehetem lazábbra

Itt az én időm, hogy tudjam milyen a sorsom
Itt az én időm, hogy tudjam a jelet hordom
Ami megmutatja, hogy az élet jó lesz ezen az úton
Vagy csak a rossz lapra tettem a tétet
és el kell bele ma buknom

Játszmám csak egy van, ezért nem mindegy, hogy élem
Közben a fontos nevetni nem, hogyha már végem
Míg céltudat vezérel, segít, majd jobbra fordul
Minden még akkor is, ha az ég is a földre zúdul

És ha már szívni kell
Én döntsek merre fújom
Jöttem, majd elmegyek
De ez csendben el ne múljon

Megkapom-e azt ami jár?
Megkapom-e azt, aki jár?

Itt az én időm, hogy tudjam milyen a sorsom
Itt az én időm, hogy tudjam a jelet hordom
Ami megmutatja, hogy az élet jó lesz ezen az úton
Vagy csak a rossz lapra tettem a tétet
és el kell bele ma buknom
 

NINCS VÉGE

Véget ért már ezerszer
Szavukban ott volt a fegyver
Nem hittem volna, hogy én is
Egyszer így érzek, de mégis...
Elhagyott minket a mámor
Átvágta torkát ma Ámor
Az emlékek szépek, de mára
Kiégtél. Mondd mi is vár ha...

Nincs szerelem, de nincs vége
Nem tudok, de dönteni kéne

Új tavasz nem jön a télre
Hullámunk partját elérte
Néha még jó, ahogy nézel
A megszokás tart erős kézzel
Tévedés volt itt keresnem
Társat, de új útra leltem
Az emlékek szépek, de mára
Kiégtél. Mondd mi is vár ha...

Nincs szerelem, de nincs vége
Nem tudok, de dönteni kéne

Eljött a szép idő végre
Végső ítélet a jégre
Azt adja meg, amit más nem
én övé, s ő már szerelmem
Hinnék az ő hitében
Választ az ő szemében
Látok, ha eltakar a sötét
És engem így akar
Nem baj, ha...

Néha még
Kell a mély
De nem lehet
Szenvedély
Mindened a szenvedés
Élvezet a megvetés

Nincs már benned
Nincs már jó
Nincs már vágy, se szó

Ez nem az amiért
Ő nem az akiért
Érdemes
Harcot vívni

Ha végtelen benn a tél
A fontosabb elvetél
Ha élvezet a szenvedés
A gyűlölet a véged és...

Ez nem az amiért
Ő nem az akiért
Érdemes
Harcot vívni

Ez nem az amiért
Ő nem az akiért
Ez nem az amiért
Harcolnék
Ő nem az akiért
Szenvednék

Eljön a tavasz újra
Minden zöldell, a dalát fújja
Innen kezdődik el az este
És, ha van még valami, vesd be!
Pörget a zene még adj rá hangot!
Gyenge a pia, de hat rá. Tartsd ott
Bent nehogy elkerüljön
Akibe kéne, hogy elmerüljön!

És, hogyha úgyis megtör
Ez a malomgép, majd egyszer
Hagyd ott a gályát és merd
Mondani azt: "Ma nem kell"!

Kell, hogy emlékezz minden álmodra
Mert csak űrt hagy majd múltad számodra
Hogyha félsz attól, mit most megtennél
Tudd meg hogy lesz jó, és nem vesztettél!
Mindig, mindent újra el!

Tombol a nemek harca
Édes illata, gyönyörű arca
Kéjes hangja és teste csábít
Tűzben szempárja elkábít
Itt van a szerelem, érzem
Néha fájhat, de én kérem
Még, ha fárad is, támad újra
Illik rám, mint gyűrű az ujjra

Kell, hogy emlékezz minden álmodra
Mert csak űrt hagy majd múltad számodra
Hogyha félsz attól, mit most megtennél
Tudd meg hogy lesz jó, és nem vesztettél!
Mindig, mindent újra el!

Én nem kértem, csak úgy kaptam
Amit az ösztön rám hozott
Láttam, megkívántam
És rögtön feldobott
A csaj még rakott hozzá
És ez nem volt túl kevés
Nála talán jobb vár
És nincs több szenvedés

Örökké harc dúl bennem
A fénytelen árnyék mennyit ér?
A vágy és tűz hajt engem
De tőled féltem, ez kísért

Én nem értem a dolgot
Szemedben nincsen megvetés
Hozzám hozott sorsod
Kezedben döntés mégse' mész
Egy rohadt verem alján fekszem
És jobban elterít
Ha veled leszek
Aztán közbe' mégis felrepít

Örökké harc dúl bennem
A fénytelen árnyék mennyit ér?
A vágy és tűz hajt engem
De tőled féltem, ez kísért
 

Mondd, hogy érted, ami tettem!
Jó, vagy éppen szemét lettem?
A bent a fontos, mer' az titkos!
A szánalom most nagyon a gyilkos
Úgy vagyok most, mint a képen:
Csendbe' ,rendbe', mosoly szépen
De bent a hangom, üvölt hallom
Oldanom kell, hiszem, vallom

Még

A gyűlölet még, néha rám száll
Nem jön el most akit vártál
A jó a fontos, tudom jobban
De néha minden ideg robban

Mondd, HOGY értesz
És mondd, HOGY féltesz
Kell, HOGY lássam
HOGY van még társam

HOGY nem vagyok egyedül...

Ember alkot, tehát érzek
Ha sértesz, akkor pedig vérzek
Nincs tökély még, hibát vétek
Azt, amim van, felezzétek
De bent az állat nem hagy engem
Kér a testem, kér a lelkem
Új gyönyör jön, fáj a kontroll
Mind a kettő hív e pontról

A gyűlölet még, néha rám száll
Nem jön el most akit vártál
A jó a fontos, tudom jobban
De néha minden ideg robban

Mondd, HOGY értesz
És mondd, HOGY féltesz
Kell, HOGY lássam
HOGY van még társam

HOGY nem vagyok egyedül